A tejcukor érzékenység vagy laktózintolerancia (fontos, hogy nem összetévesztendő a tejfehérje érzékenységgel!) kialakulásáért a laktáz enzim hiánya a felelős, ami hazánkban a lakosság 15-37%-át érint. Testünk a laktáz enzim hiányában nem képes lebontani a szervezetbe kerülő tejcukrot (laktózt). Így, az egyébként természetes esetben a vékonybélben lebomló és felszívódó tejcukor bekerül a vastagbélbe, ahol gázok és zsírsavak képződnek belőle, ezzel okozva a laktózérzékenyek által jól ismert puffadást, hasmenést, hasi görcsöket.
Mitől alakulhat ki laktózérzékenység?
Három „fajtáját” különböztetjük meg a kialakult laktózintoleranciának:
Milyen tünetei vannak a laktózérzékenységnek?
A laktózérzékenység tünetei általában a laktóz tartalmú étel, ital elfogyasztása után kb. 1 órával jelentkeznek, melyek jellemzően a következők lehetnek:
A laktózérzékenység igazolására ma már több módszer is létezik. A betegség megállapításához minden esetben szakorvos segítségét kell kérni, ugyanis tünetei sokszor nem egyértelműek, nem elegendő az internetről olvasottak alapján diagnosztizálni magunkat!
Mit kell tudni a laktáz enzimről?
A laktáz egy olyan enzim, melyet az emberi szervezet vékonybél nyálkahártya sejtjei termelnek, a tejcukor – laktóz - lebontásához. Laktáz hiányában nem vagyunk képesek a tejcukrot (laktózt) lebontani.
Miért van laktáz enzimre szükségünk?
A laktáz enzim a tejcukor emésztésének első fázisát végzi, azaz a laktóz elbontását szőlőcukorra és galaktózra.
Mi történik a laktáz enzim hiányában?
Ha ez az enzim folyamat elmarad, vagy csak részben történik meg, a tejfogyasztás különböző emésztési zavarokat okozhat. Ez akkor alakul ki, ha hiányzik a laktóz bontó enzim, vagy, ha termelődése csökkent. Az ilyenkor fellépő tünetek a puffadás, görcsös hasi fájdalom, hasmenés, émelygés esetleg hányinger, hányás, és rossz közérzet. Ilyen esetben a tejcukor elbontás nélkül jut tovább a vékonybélből a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok rövid szénláncú zsírsavakká és gázokká alakítják át.
Miért kell pótolni a laktázt?
Alapvetően az étellel, itallal bevitt laktóz (tejcukor) lebontása miatt elengedhetetlen a laktáz enzim. Így kerüli el tesünk a laktózintolerancia kellemetlen hasi panaszait és a következményesen kialakuló felszívódási zavarokat, valamint a lebontott tejcukrot szervezetünk hasznosítani tudja.
A tejcukor bontó enzimre életünk korai szakaszában van a legnagyobb szükségünk. Ez az enzim segít az anyatej lebontásában is. Ritka esetben veleszületett laktáz hiány is kialakul, így a csecsemő szervezete nem képes feldolgozni a tejcukrot. Ennek következtében a szubjektív panaszok mellett felszívódási zavar is kialakulhat, amely lelassíthatja a csecsemő testi, szellemi fejlődését. Egyértelmű tehát, hogy az enzim pótlása ebben az életszakaszban elengedhetetlen.
A szoptatás befejezésével a laktáz enzim szintje mérhetően elkezd csökkeni. Ez egy genetikailag meghatározott, természetes folyamat. Európában az utóbbi évezredekben a tejfogyasztásnak nagy hagyományai voltak és vannak. Ennek következtében a laktáz enzim szint csökkenése lassúbb folyamattá vált így a felnőtt szervezetben is mérhető enzimaktivitás van. A fent említett tünetek akkor jelentkeznek, ha az egyén étkezései során bevitt tejcukor mennyisége nagyobb mennyiségű, mint amennyit el tudna a szervezete bontani a csökkent mennyiségben ugyan, de még termelődő laktáz enzim segítségével.
Mit tehetünk laktózérzékenység esetén?
A laktózmentes étkezés megoldást jelenthet, azonban főleg csecsemő korban, ez szinte megvalósíthatatlan. A vegyes táplálkozás bevezetésével lehetőség nyílik laktóz mentes étkezésre. A laktóz mentes élelmiszerek túlnyomó része úgy készül, hogy az élelmiszerhez (pl. tej, joghurt, kefir) laktázt adnak, vagyis az emésztés első fázisa még a szervezeten kívül megtörténik. Ez a folyamat végbemegy a bélrendszerünkben akkor is, ha a laktóz lebontó enzimet, azaz a laktázt kívülről visszük be a szervezetbe.
Hogyan pótolható a laktáz enzim?
Szerencsére, étrendkiegészítő formájában ma már könnyen pótolható ez az enzim. Sok féle kiszerelése létezik, ám a spray forma talán a legegyszerűbb, hiszen minden életkorban és élethelyzetben kivitelezhető a használata.